Ashton
William Ashton-Taylor 1959-ben, 15 évesen állt be esztergályostanoncként az Alfred Dunhill Ltd pipa műhelyébe. Ahogy a korban szokás volt, hosszú út vezetett addig, amíg valóban pipákat kezdhetett készíteni: kezdetben a műhelyt söpörte, teát vitt a dolgozóknak és persze mindeközben figyelt. A selejtes darabokat összegyűjtötte és szabadidejében kísérletezett - ezt észrevették a mesterek is, akik azonnal látták, hogy az ifjú kollégának komoly tehetsége van a metszéshez. Nagy dícséret volt ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Dunhill-nél évtizedeken át dolgozó mesterek számos egyedi kunsztot fejlesztettek ki, melyről nem szívesen mondtak volna le, pláne egy újonc javára. Végül Harry Saigrott döntött úgy, hogy bevezeti a szakma rejtelmeibe Bill Taylor-t. Az ő bizalma végül a többieket is megenyhítette, így Bill megismerhette a világ leghíresebb pipa gyárában dolgozó szakemberek titkait.
Az 1980-as években Bill elhatározta, hogy önállósítja magát és céget alapít, amire 1983-ban került végül sor. Már a legelejétől kezdve ragaszkodott ahhoz, hogy kizárólag a legjobb alapanyagokból készült pipák viseljék az Ashton márkanevet, ami párosult azzal a tudással, amit bő két évtizeden keresztül tanult a Dunhill legjobb mestereitől.
Ashton-Taylor szakértelmének köszönhetően saját brit szabadalmat is bejegyzett: technikájának köszönhetően Asthon pipái 12-14%-kal könnyebbek, mint a versenytársaié. Bill ragaszkodott ahhoz, hogy ne nagykereskedőkön keresztül, hanem személyesen vásároljon briartömböket - ez olyan kiváltság, ami nagyon kevés pipametsző sajátja. Évente kétszer utazott Olaszországba, ahol különleges kapcsolatot ápolt a briar fűrészmalmok tulajdonosaival, ennek köszönhető például az extra méretű Magnum darabok születése, melyek hatalmas, hibátlan gyökerekből készülnek, s melyek a kezdetek óta kívánt példányai számos nagy gyűjtőnek.
Taylor a smooth finisű pipákhoz kalabriai gyökeret használt - ez egy könnyű, de nagyon kemény hanga-típus - és gyakorta élt a gyönyörű, birdeye-erezettel, amiről egyébként az a hír járja, hogy hűvösebb füstöt ad, mint a straight grain erezetű társai.Toszkán briart alkalmaznak a homokfúvott Ashton-okhoz, mivel az anyagnak van egy természetes, mély patinája, ezért is hasonlítják gyakran a Dunhill Shell-sorozatához. A Dunhill gyakorlatilag felhagyott a mély homokfúvásos technikával, az Ashton viszont életben tartja ezt a kialakítást.
Az Ashton pipák gyártástechnikája lényegében egy 1915-ös módszeren alapul, amit Ashton Taylor fejlesztett tökélyre évtizedek alatt. Miután a briarblokkokba belefúrják a kazánteret, nyolc órán keresztül melegítik azért, hogy tágúljanak. Eztuán további nyolc órán keresztül a fejeket három különböző olajból készült keverékben áztatják. Az eljárás alatt a gyökér sokat felszív ezekből az olajokból. Az áztatást követően a pipafejeket felforrósított sárgaréz csapokra helyezik, s ott tartják hét héten keresztül. Ezalatt az olaj kiválik a briarból és magával hozza nemkívánatos nedveket, maradványokat és egy dióhoz hasonlító alapízt ad a pipának, melyről az Ashton pipák ugyancsak híresek. William Ashton-Taylor 2009. szeptember 16-án hunyt el. Tudását Jimmy Craig-nek adta át, aki folytatja a megkezdett munkát.